1. fejezet

Jodi megkönnyebbülten tette le a tollat. Végre elkészült. Bár ez az angol vizsga Mrs. McKrackennél nem a legnehezebb vizsga volt az életében, de bizonyára a leghosszabb. A nyelvtani-, a szókincs- és az irodalmi kérdéseken kívül még egy háromszáz szavas fogalmazást kellett írnia - A jó állampolgár tulajdonságai címmel.
Jodi még egyszer ellenőrizte, hogy nem felejtett-e el valahol egy i-re pontot tenni, vagy egy t-t áthúzni, aztán beadta a dolgozatot. Ahogy kilépett az ajtón, hajszál híján összeütközött Anne Johnsonnal.
- Bocs. - mormogta.
- Ugyan - mondta Anne homlokára tett kézzel. - Annyira össze vagyok zavarodva, hogy már azt se tudom, mit csinálok.
Ez a mozdulat bárki másnál nevetséges lett volna, de Anne-nél még ez is természetesnek tűnt. Azon irigylésre méltó emberek  közé tartozik, akiknek az élete csupa napfény. Csinos, jól tanul, és hetedikes korunk óta ő az iskola sztárja. A diákok, csakúgy, mint a tanárok, sokat adnak a véleményére, még ha csak az egy fejbólintás volt is.
- Meg tudom érteni - helyeselt Jodi.
- Először minden simán ment, aztán a fogalmazás közepén rövidzárlatot kaptam. Már azt se tudtam, mit írok.
- A végén én is ugyanígy jártam. Képtelen voltam koncentrálni. - mondta Jodi - Ha újra kéne vizsgáznom, rögtön a fogalmazással kezdeném.
Anne szörnyülködve nézett rá.
- Hogy újra írjam az egészet? Inkább abbahagyom a sulit!
- Most, mikor már csak egy évünk van hátra?
- Még egy... - mosolygott Anne - Hát ez tényleg nem sok.
A kijárat felé ballagtak, mikor Jodi hirtelen megtorpant.
- Elfelejtettél valamit? - érdeklődött Anne.
- Nem, de mos jutott eszembe, hogy Barbara Matthews-zal megígértük Mrs. Haldennek, hogy segítünk a könyvtár leltározásában.
- Nagyon sietsz? - kérdezte Anne.
- Tulajdonképpen nem. Miért?
- Lenne egy ötletem nyárra. Gondoltam, talán érdekel a dolog.
- Naná! Miről van szó?
- Hát... Arra gondoltam, hogy néhányan kibérelhetnénk egy házat a Tahoe tónál, mondjuk egy hétre. Már korábban meséltem neked erről a helyről, de csak most sikerült anyámat meggyőznöm. Ő is velünk jönne. Erénycsősznek.
Jodi és Anne a középiskola kezdete óta egy osztályba járt. Mindig jól megértették egymást, de Jodi sose tartozott Anne szűkebb baráti köréhez.
- Ezt úgy értsem, hogy szeretnéd, ha veletek mennék? - kérdezte csodálkozva.
- Hát persze. sokáig gondolkoztam, hogy kit hívjak meg. Olyanok kellenek, akikkel jót lehet bulizni, de ismeri a mértéket és nem okoz galibát. Anyám ugyan érti a tréfát, de ha túlzásba visszük a dolgot, lefújja az egészet.
- A szünidőben tulajdonképpen a húgom mellett kéne pótmamáskodnom, de egy hétre biztosan el tudok szabadulni. Borzasztó szívesen mennék veletek!
- Oké, akkor beszéld meg a szüleiddel és minél előbb szóljál. Ugyanis legalább nyolcan kell mennünk, hogy ne legyen túl drága.
- Tudod már, hogy körülbelül mennyibe fog kerülni? - kérdezte Jodi.
- Még nem, még nem választottunk házat. De úgy gondolom, fejenként kétszáz dollárból ki fog jönni : házbérre, kajára és egy takarítónőre. Ez a kis luxus belefér.
Kétszáz dollár ugyan nem elérhetetlenül magas összeg, de több, mint amennyi jelenleg Jodinak volt. Kölcsön kell kérnie a szüleitől.
- Mikor szeretnétek utazni?
- Valószínűleg augusztusban. Még én se tudom pontosan, és nem is fogom megtudni, amíg nem derül ki, hogy kik jönnek.
- Én mindenesetre feltétlenül ott leszek. Ma este megbeszélem a szüleimmel - ígérte Jodi.
Ha kérdezni akarnak valamit, vagy beszélni szeretnének anyámmal, bármikor telefonálhatnak. - Anne várt egy pillanatig, aztán nekifeszült a vaskos bejárati ajtónak. - Most már mennem kell. Ha nem vagyok időben a parkolónál, Debbie és Christy itt hagynak, és mehetek haza gyalog.
Jodi utánaintett, majd a könyvtárhoz indult. Legszívesebben ugrált volna örömében, de beérte azzal, hogy mindenkire barátságosan mosolygott.

- Na úgy látom kitűnően sikerült a dolgozatod - mondta Barbara, amikor Jodi mellé ült a könyvtári asztalhoz.
- Dehogy! Épp ellenkezőleg, de... - Jodi hirtelen elharapta a mondatot. Lehet, hogy Barbarát meg se hívták a tóhoz Anne-ék. Ostobaság volt, hogy nem kérdezte ki alaposan Anne-t.
- Akkor csakis a Tahoe tavi nyaralásról lehet szó. - Barbara huncutul mosolygott.
- Honnan tudod?
- Amikor Anne meghívott, elmondta, hogy a vizsga után veled is beszél majd.
- Te  fel tudod ezt fogni? Anne meghív minket, hogy nyaraljunk együtt!
- Tényleg klassz. Már-már azon voltam, hogy belecsípek a karomba, hogy megbizonyosodjak róla, nem álmodom-e. Amint túl leszünk a vizsgákon újrakezdem a fogyókúrát. A nyaralásig még legalább öt kilót szeretnék leadni.
Jodinak mosolyognia kellett. Ő bizony szívesen hízott volna néhány kilót. Ő bizony szivesen hízott volna néhány kilót. De bármennyit evett is, semmit sem szedett fel, legalábbis nem a megfelelő helyeken. Nem volt ugyan sovány, de tizenhat éves kora létére alakja most kezdett csak nőies formát ölteni. Egyébként sose volt igazán megelégedve a külsejével. A kilencedik osztályban egyszer bedauerolta a haját, de pár nap múlva előjöttek a hajának természetes hullámai. Ennek aztán az lett a vége, hogy az egész haja galacsinokban lógott. Jodi ettől kezdve nem nyúlt a hajához. Csak hosszú, sötét szempillája volt feltűnő, amit valószínűleg az anyjától örökölt. Szempillaspirál nélkül is kiemelte a szemét, bár annak jobban örült volna, ha a szeme nem szürke, hanem zöld, kék, vagy barna. Szerencsésnek tartotta magát, hogy inkább átlagosnak mondható külseje ellenére is állandó barátja van, méghozzá a körülrajongott Mark Callahan.
- De ez azt jelenti, hogy minden vizsgámnak jól kell sikerülnie - mondta Barbara. - Tényleg olyan nehéz volt az angol vizsga, mint ahogy mondják?
- Hát beugratós kérdések nem voltak, de McKracken szinte mindenre rákérdezett, amit eddig tanultunk. És neked hogy ment az amerikai történelem?
- Valamilyen szöveget kellett kiegészítenünk, és Mr. Farris egészen az anyag elejéig visszament. Legalább száz adatot kellett tudni.
- Mark hogy boldogult? Hamarabb végeztél, mint ő?
- Igen, de hoztam tőle egy üzenetet. - Barbara kivett egy cetlit a táskájából, és átnyújtotta a barátnőjének, majd mikor az széthajtotta udvariasan elfordult.
Jodi nevetett.
- Erre semmi szükség. Mark meg én már túl vagyunk a szerelmeslevél váltásokon. - Hogy ezt bebizonyítsa, hangosan fel is olvasta a levelet: Még itt kell maradnom, otthon találkozunk.
- Az én fülemnek ez úgy cseng, mint egy szerelmeslevél. - Mondta Barbara, közben kuncogott. - Otthon. Ez úgy hangzik, mintha házasok volnátok.
 Csak szomszédok vagyunk. - mondta Jodi. Rápillantott a barátnője kezében lévő listára, és megkérdezte:
- És itt ma mi vár ránk?
- A kézikönyveket kell megszámolni - Barbie sóhajtott - Eddig még egyetlen sorozatot se sikerült találnom. Mindenhonnan hiányzik egy-két könyv.
- Bizonyára a héten esedékes dolgozatok miatt. Fogadni merek, hogy minden könyv előkerül, ha a gondnok kirámolja majd a szekrényeinket.

Jodi és Barbie egy teljes óra hosszat lexikonokat, évkönyveket szótárakat és más kézikönyveket rendezgetett. Miután összeállították a hiányzó könyvek listáját, a szekrényeikhez mentek, és kicserélték a jegyzeteiket angolból és Amerika történelméből.
- Ha Mark még marad, akkor szívesen hazaviszlek a kocsimon. - ajánlotta Barbara.
- Kösz. Utálok busszal menni. Remélem hamarosan kapok saját kocsit...
- Ugyan az én járgányom se valami szuper, de legalább gurul.
Már majdnem a diákparkolóhoz értek, amikor Jeff Owens jött velük szembe.
Jodi megpróbált kitérni előle, de Jeff egyenesen felé tartott, így kénytelen volt megállni.
- Nem te vagy Mark Callahan barátnője? - kérdezte.
- De igen. - válaszolt vonakodva Jodi.
- Mark hol van most?
- Jeff magas, izmos, sűrű sötétbarna hajú és szemű srác volt. Közismert volt az iskolai rendezvények iránti ellenszenvéről, csakúgy mint fölényes modoráról.
- Fogalmam sincs.
Jeff ajkán halvány mosoly jelent meg.
- Azt hittem, jobban vigyázol rá - mondta, és mielőtt Jodi válaszolhatott volna, már el is tűnt.
- Istenem, hogy lehet valaki ennyire jóképű - sóhajtott Barbara.
- Tényleg úgy látod? - csodálkozott Jodi.
- Hát persze4 Magas, sötét hajú és fantasztikusan néz ki! Láttad a kis gödröcskét az arcán?
- Nem figyeltem.
- Hát persze, hiszen neked ott van Mark. De a többi lány nagyon is lesi Jeffet.
Jodi nem sokat tudott Jeffről, de azt igen, hogy kétes hírű alakokkal barátkozik...
- Miért pont ő? Én olyan... közönségesnek találom.
- Én viszont jóképűnek, és mindne jel szerint Diane Cornwell is.
Amint Jodi meghallotta a szépségverseny győztesének a nevét, meglepetésében majdnem elbotlott a saját lábában.
- Azt akarod ezzel mondani, hogy együtt járnak?
- Azt hallottam, Diane még arról is lemondott, hogy részt vegyen az évzáró bálon, csak mert Jeffnek nem volt kedve elmenni. - jelentette ki Barbie.
- Ez nem lep meg.

Barbara és Jodi beült az autóba. Miután besodródtak a sűrű forgalomba, Jodi nem gondolt többet Jeffre. Sokkal izgalmasabb téma is volt.
- Elgondolkoztál már azon, hogy Anne miért hívott meg minket a Tahoe tóhoz? - kérdezte.
- Először nekem se fért a fejembe, de már kezd derengeni. Anne úgy képzelte, hogy nyolc lányt hív meg. Először is a legjobb barátnőit, Debbie Greco-t, Christy Weil-t és valószínűleg Linda Fox-ot. Aztán kiderítette, hogy Sharon és Nancy Richards is benne van a buliban.
- Az unokahúgod, Sharon Montgomery? Ha jól tudom, ő lesz a suliújság főszerkesztője. És Nancy-t beválasztották az iskolatanácsba. De kettőnkre még nincs magyarázat.
- Na igen. Én az évkönyv szerkesztőség tagja vagyok. Bár nemsokára Alice Blast lesz a főszerkesztő, de szerintem azért kaptam én a meghívást, mert Alice és Debbie ki nem állhatják egymást. - magyarázta Barbie.
- És én?
- téged bizonyára egyszerűen csak kedvel. Vagy talán arról van szó, hogy jövőre Mark és Kevin lesznek a focicsapatok kapitányai. Talán abban reménykedik, hogy rajtad és Markon keresztül Kevin közelébe férkőzhet.
- Nem is tudom, nekem valahogy az az érzésem, hogy kihasználnak. Te nem így gondolod?
- Tulajdonképpen nem. Tudod, mi se vagyunk éppen népszerűtlenek a suliban. Mindegyik lánnyal, aki ott lesz, jól kijövünk, és azt hiszem ugyanúgy kihasználjuk őket, mint ők minket. Nem tudom, mi a véleményed, de nekem semmi kifogásom ellene, hogy az iskola legnépszerűbb lányaival szorosabb barátságba kerüljek.
- hát igen, valószínűleg igazad van.
- Csak nem akarsz visszalépni? Biztosan marha jól fogjuk érezni magunkat. Napfény, nyár, fiúk...
Barbara megállt Jodiék háza előtt, de a motort nem állította le.
- Ma este magolnom kell a jegyzeteidből. Holnap látjuk egymást a suliban, és mindenképpen beszéld rá a szüleidet, hogy engedjenek el!
- Megpróbálom - ígérte Jodi, és búcsút intett. Amint kinyitotta az ajtót, az anyja nevét kiáltotta.
- Itt vagyok! - Válaszolta Mrs. Lowell.
Jodi letette a könyveit az asztalra, és a konyhába ment, ahol az anyja éppen szendvicset készített.
- Hogy sikerültek a vizsgáid?
- Szerintem egész jól - Jodi az asztalon heverő előadásjegyzetekre mutatott, amelyeket az anyja az imént lapozgatott. - Biztos vagy benne, hogy új iskolába szeretnél járni?
- Ma reggel már be is iratkoztam két tanfolyamra.
- Meddig tartanak?
- Azt hiszem, tíz hétig. Miért?
- Anne Johnson meghívott néhányukat, hogy augusztusban utazzunk el vele egy hétre a Tahoe tóhoz. Velük mehetek?
Mrs. Lowell habozott.
Még apáddal meg kell beszélnem, de elvileg rendben van. Hetente csak háromszor van előadásom, és arra a hétre biztosan találok pótmamát Holly mellé.
- Mrs. Johnson is velünk jön. A házat mi magunk béreljük, Anne szerint előreláthatólag 200 dollárba fog kerülni.
- az nagyon sok pénz! - képedt el Mrs. Lowell. - Honnan akarod előkeríteni?
Jodi a padlót bámulta.
- Nem tudnál kölcsönadni?
- Sajnos nem. Minthogy újra főiskolára járok, és jövőre te is elkezded, a pénzünk előre ki van számolva.
- De mindenképp velük kell mennem! Ez lenne életem legjobb hete!
- Semmi kifogásom az ellen, hogy velük menj, de a pénzt magadnak kell megkeresned.
- De hogyan? Te főiskolára jársz, nekem meg itthon kell maradnom vigyázni Hollyra!
- Sajnálom, ezt már azelőtt megbeszéltük, hogy Anne meghívott volna. Holly nem maradhat egyedül, nekünk pedig nincs annyi pénzünk, hogy egész nyáron pótmamát fizessünk.
- Akkor miért mondod azt, hogy kerítsem elő a pénzt, ha tudod hogy lehetetlen?
- Ha mindenképpen el akarsz menni, megtalálod  majd a módját.
Jodi megette a szendvicsét, és a tányért a mosogatógépbe tette.
- Szívok egy kis friss levegőt. - mondta - Ha Mark jönne, mond meg enki, hogy a kertben vagyok.