2. fejezet

Jodi egyenesen a kert végébe, a fészekhez ment, amely három méter magasan, egy tölgyfa ágai között bújt meg. Ha kikapcsolódásra volt szüksége, vagy gondolkodni akart valamin, legszívesebben ide vonult el. Fürgén felmászott a létrán és lekuporodott az ágak közt megbúvó, deszkákból összetákolt padra. Itt fönn ücsörögve rendszerint a problémái is összezsugorodtak. Ezúttal viszont nem így történt. Kétszáz dollár - ez az összeg szinte elérhetetlen.
Alig húsz dollár spórold pénze volt. Még ha szülei duplájára is emelnék a zsebpénzét és mostantól egy centet se költene, akkor se jönne össze elegendő pénz, hogy Anne-el, Barbarával és a többiekkel a Tahoe tóhoz utazhasson.
Már majdnem egy órája üldögélt ott a dolgokat mérlegelve, mikor a létra nyikorgására lett figyelmes. Anélkül, hogy odanézett volna, tudta, hogy Mark jön fölfelé. A fészek volt kettejük titkos találkahelye. Már azokban az években is amikor - akárcsak a többi velük egykorú gyerek - lehetőleg kerülték a többiek társaságát, a fészek semleges területnek számított, Bármennyit veszekedtek és bosszantották egymást a földön, itt fönt szent béke honolt.
- Anyád mondta, hogy kijöttél a kertbe. Rögtön tudtam, hogy itt talállak. - Mark letelepedett Jodi mellé. - Miért vagy így lelombozódva?
- Hát ezt meg honnan tudod?
- Először is itt gubbasztasz, ahelyett, hogy átismételnéd Amerika történelmét.
- Ezt már Barbara is mondta. De mivel holnap csak egy vizsgám lesz, bőven ráérek este tanulni. És te?
- Matek, reggel kilenckor.
- Elviheted a jegyzeteimet és a régi dolgozataimat is. Talán segíthetek.
- Kösz. Átugrom értük, ha Jeff Owens elment. Most őt várom.
- Ja igen, már meg akartalak kérdezni - kapott észbe Jodi - Miért keresett Jeff?
- Mikor?
- Ma. Barbarával találkoztunk vele suli után.
- Én nem futottam össze vele. Remélem, nem talált mást a munkára.
- Miféle munkára? Hisz már van munkád a szupermarketben.
- Persze, de már két éve ott dolgozom, és azt gondoltam, jó lenne valami mást csinálni. Jeff sok kerti munkát vállal, és arra gondoltam, ez majd edzésben tart majd a foci-szezonig.
- Hogy juthatott eszedbe, hogy egy ilyen sráccal dolgozz együtt?
- Nem együtt, hanem neki. Ezek az ő ügyfelei, az ő szerszámai, és a megbízatásokat is ő kapta. Ezt rögtön tisztáztuk.
- És mennyit fog fizetni?
- Ezt akarjuk ma megbeszélni.
- Ha tényleg otthagyod a munkádat, alkalmazhatnának engem. Sürgősen szükségem van pénzre.
- Ezzel majdnem mindenki így van, de idén egyszerűen nincs elég munkalehetőség. Különben is, nem Hollyra kell vigyáznod?
- Dehogynem, csakhogy nagyon kell a pénz.
- Miért?
Jodi elmesélt mindent Anne meghívásáról.
- Anya azt mondta, hogy elmehetek, ha mindent én fizetek.
- Nekem ezt Anne nem említette. ez biztosan azt jelenti, hogy rám nincs szükség. - mondta csalódottan Mark.
- Ugyan, csak mi lányok leszünk. - nevetett Jodi - Feltétlenül szeretnék velük menni. Ki tudja, adódik-e még egyszer ilyen lehetőség. Jövőre elkezdődik a főiskola, és bizonyára sok minden  megváltozik majd.
- Gondolkoztál már azon, hogy hogyan szerezhetnél pénzt?
- Ugyan, ki fog engem heti két napra alkalmazni?
- Miért csak kettőre?
- Mert anya hétfőn szerdán és pénteken előadásokra jár.
- Hát, ez megnehezíti a dolgot.

- Hé - kiáltott lentről valaki. - Van itt valaki?
Mark felállt, és kihajolt a fészekből.
- Igen,e gy pillanat. Rögtön lejövünk. - Jodihoz fordult. - Gyere. Ez Jeff.
A létrához mentek, és egymás után leereszkedtek. Amikor Jodi elérte a földtől még majdnem egy méterre lévő utolsó létrafokot, Jeff átkarolta a derekát.
- Eléggé meglepődtem, mikor az anyád azt mondta, hogy a fészekben vagy. Most már látom, mit is jelent ez. - Jeff mosolygott, és letette a lányt a földre. - Remélem nem zavarok...
Jodi, mintha meg se hallotta volna, közelebb húzódott Markhoz. Ő úgy látszik, semmi kivetnivalót nem talált Jeff viselkedésében.
- Jeff, ismered Jodit? - kérdezte. - Jodi Lowellt?
- Már láttam a suliban. - mondta Jeff. - Délutánonként a könyvtárban dolgozol, ugye?
- Honnan tudod?
- Hát, jártam ott néhányszor. Látni akartam, hogy milyenek ott a csajok. - vigyorgott.
Valószínűleg ez az egyetlen ok, amiért beteszi a lábát egy könyvtárba, gondolta Jodi.
- Én most megyek - mondta Marknak - Ha készen vagy, elviheted a matekjegyzetemet.
- Nem fog sokáig tartani.
Jodi szó nélkül elment Jeff mellett. Nem akarta, hogy a fiú észrevegye, mennyire megzavarta a jelenléte. Amúgy is, elég beképzelt. Vajon mit esznek rajta a többiek? Ő sokkal jobban szerette, ha valaki nyílt és őszinte, mint például Mark.

- Miért nem szóltál, hogy irodalomból ennyi idézetet kell tudni? A felét se tudtam bemagolni. - mondta Barbie.
- Na és töriből? Felkészültem a fogalmazásra és mit kaptam helyette? Egy kérdőívet, amin ikszelni kellett. - panaszkodott Anne. - És neked hogy ment, Jodi?
- Én szövegkiegészítésre számítottam, úgyhogy a kérdőív egész jól jött.
- Minden esetre túl vagyunk rajta. Teljes három hónapig nem kell strapálnunk magunkat a suli miatt. - Állapította meg Barbara, és nagyon mosolygott hozzá.
- És örülhetünk a Tahoe tónak! - Christy sugárzott az örömtől.
- Jó, hogy szóba hozod - vetette közbe Anne. - Ajánlottak egy fantasztikus házat. Ugyan csak három hálószoba van, de TV, úszómedence és szauna is tartozik hozzá. A baj csak az, hogy anyámnak holnap reggelig vissza kell jeleznie az ügynöknek. Már beszéltem Sharonnal és Nancyvel,  részükről a dolog rendben van. Veletek mi a helyzet?
- Én jövök. - mondta Barbie. - Csaknem az egész szünidő alatt a bátyám félresikerült kölykére fogok vigyázni Bakersville-ben. Így meg tudtam győzni a szüleimet, hogy megérdemlem ezt a kis jutalmat.
- Csak azt ne hidd, hogy ez alatt az egy hét alatt kipihenheted magad. A ház egy óriási üdülőtelep közepén áll, ahol mindig történik valami. És a legjobbat még nem is mondtam: a teraszról rálátni Robert Pattinson nyaralójára!
- A színészére? - Christy levegő után kapkodott. - Hát ez nem lehet igaz!
- Persze nincs rá garancia hogy pont azt a hetet fogja ott tölteni, de lehet, hogy szerencsések leszünk.
- Nem tudom, ti mit fogtok csinálni, de én viszek látcsövet. - jelentette ki Debbie.
- Akkor ezzel megvolnánk, Jodit kivéve. - Anne rá nézett. - Mit szólsz hozzá?
- Talán nem akarja Markot egyedül hagyni - incselkedett Debbie.
- Velünk kell jönnöd! A kedvemért! És amúgy augusztusban úgyis kezdődnek Mark fociedzései, úgyhogy nyugodtan velünk jöhetsz... - kérlelte kitartóan Barbara.
- Anyám elengedett, de mindent nekem kell fizetni... -  mondta vonakodva Jodi.
- Akkor minden rendben, lefoglaljuk a házat. Majd időben közlöm veletek az indulás pontos idejét.
- Rendben, akkor most hazamegyek. elvigyek valakit? - ajánlotta Christy.
- Igen, engem - jelentkezett Anne.
Barbara elővette a táskájából a slusszkulcsot.
- Kösz, de nekem van kocsim.
Debbie is elhárította a meghívást.
-  Anyám értem jön. Shoppingolni megyünk.
- Én pedig megvárom Markot. - mondta határozottam Jodi - Szegény biztos még egy jó darabig nem szabadul a matekvizsgáról.
Miután a többiek elmentek, Jodi leült egy padra. Hogy követhetett el ekkora baklövést? Miért nem mondta el a bandának, hogy nincs se pénze, se kilátása valamilyen munkára?
Lépéseket hallott, és mikor felnézett, Jeff Owens-et látta közeledni.
Na már csak ő hiányzott, gondolta, és lehajtotta a fejét, nehogy Jeff felismerje. De a fiú észrevette, és szemmel láthatólag mulatságosnak találta, hogy Jodi megpróbál elbújni előle.
- Vizsgára vársz, vagy épp kipihensz egyet? - kérdezte, és leült mellé a padra.
- Markra várok.
- Szerencsés fickó.
Jodi elpirult. Markot kivéve nem volt túl nagy tapasztalata a fiúkkal, főleg nem ilyen öntelt alakokkal, mint Jeff. Így nem tudta, hogy a fiú most flörtöl vele, vagy egyszerűen csak zavarba akarja hozni.
- És neked mi keresnivalód van itt? azt hittem a tizenkettedikesek már mindenből levizsgáztak.
- Igen, de hátra van még a záróvizsga, amire eléggé kéne magolni.
- Aha.
Mark még mindig nem volt sehol, és Jodi inkább kiment, minthogy tovább üljön Jeff mellett.
- Sajnos mennem kell. - szólt oda a fiúnak, minden sajnálkozás nélküli hangon, és felállt.
- Viszlát, majd legközelebb.
Nem lesz legközelebb, gondolta Jodi, és meggyorsította a lépteit. Annyira igyekezett minél távolabb kerülni Jefftől, hogy Markot csak akkor vette észre, mikor a fiú megragadta a karját.
- Nem Jeff volt az? Mit akart? - tudakolta.
- Fogalmam sincs. Csak mellém ült néhány percre.
- Mi van veled? Teljesen feldúltnak látszol.
- Hatalmas hülyeséget csináltam.
- Éspedig?
- Azt mondtam Anne-nek, hogy velük megyek a Tahoe tóhoz. De honnan a fenéből szerezzek pénzt?
- Mikorra kéne?
- Augusztusra.
- Majd csak kitalálunk valamit. - Mark magához ölelte Jodit. - És most tűnjünk el innen. Látni se bírom a sulit.